Jelenleg 9ha szőlő képezi a birtokot, az egykoron mind előkelő nemesi kézben lévő Meszes-, Lapis- és Sarkad-dűlőkben. A telepített tokaji szőlőfajták között található százévesnél idősebb ültetvény is.

Szőlőinket kézzel, a természettel tökéletes harmóniában tőkénként gondozzuk, a borkészítés során kerüljük a kemikáliák használatát.

Terület: 9 hektár
Talaj: riolit, andezit
Szőlőink: Furmint, Hárslevelű, Sauvignon Blanc

Történetünk

Meszes-dűlő

Erdőbénye

A 37-es út mentén figyeli az Erdőbényére érkező embereket a Meszes szőlőhegy, ahonnan a borászatunk zászlóshajójaként ismert Meszes borunkat szüreteljük minden évben.

Ez a dűlő egyike azon területeknek, amelynek a történelme egészen a középkorig nyúlik vissza, bár ekkor még Mézesként ismerték a helyet. Elnevezését tehát valószínűleg nem a talajtípusáról – meszes – kapta, hanem onnan, hogy az ide ültetett szőlő és egyéb gyümölcsök magas maradékcukortartalmuk következtében különös mézes mellékízzel rendelkeztek.

A dűlő első írásos említése 1255-ből származik. Az azóta eltelt évszázadok során az egyház mellett több neves főúri család is a tulajdonának mondhatta a területet. Korabeli feljegyzések tanúsága szerint a Szapolyaiak, Thökölyek, Rákócziak, illetve a Vay nemesi család is birtokolta a Meszest. Az ő kései leszármazottai egészen 1945-ig birtokolták ezt a dűlőt, az általuk telepített szőlő egy része még mindig terem, levéből különleges bor készül.

Lapis-dűlő

Bodrogolaszi

Kicsit fiatalabb terület, mint a Meszes, bár így is tisztes kort megélt már a Bodrogkeresztúr határában található Lapis-, vagy ahogyan a régiek a talajszerkezete után elnevezték, Köves-dűlő: első írásos megemlítése 1561-ből származik.

Első nevesebb tulajdonosai a Thökölyek voltak, amely főúri család a Wesselényi-féle összeesküvést követően vesztette el bodrogkeresztúri szőlőbirtokait. Ezt követően a Meszeshez hasonlóan, ez a terület is II. Rákóczi Ferenc uradalmához tartozott, egészen az általa kirobbantott szabadságharc leveréséig.

Ezután Habsburgok kezére került, majd több tokaj-hegyaljai területhez hasonlóképpen ott is maradt egészen az államosításig. Ezen időszak alatt a birtok az udvari arisztokrácia, illetve a református egyház tulajdonát képezte. A 19. század második felében a kisbirtokosoktól a polgárosodó szidó kereskedők vásároltak szőlőket a Lapison. 1945-ig elsősorban főnemesi, egyházi, nagypolgári tulajdonosok kezébe került a terület.

Sarkad-dűlő

Mád

Mád kevésbé ismert szőlősterülete a Sarkad-dűlő. Bár a mai napig elég kevés a rendelkezésünkre álló adat, annyi teljes bizonyosságal elmondható, hogy a 17. század elején még szántóföldként volt ismert, ezt követően került betelepítésre.

Elnevezését onnan kapta, hogy a dűlő maga a hegy sarkánál található, ahová szélvédettsége miatt előszeretettel ültettek őseink szőlőt. A Lapis történethéhez hasonlóképpen a Wesselényi-féle összeesküvés leverését követően először a Habsburgokhoz, majd más nemesek kezébe került a terület.

Így vált tulajdonossá egy olasz származású császári generális, gróf Ottavio Nigrelli, majd ezt követően egy horvát eredetű báró, Contra Frainčić Mátyás, akiknek leszármazottai egészen az államosításig magukénak mondhatták ezt a területet. A szőlőskert értékét a 18 századi becslések 1000 rajnai fontban határozták meg, amely az akkori viszonyokhoz képest rendkívül magas összegnek számított. Történetét, értékét mi is nagyra becsüljük.

Birtokunk