fbpx
  • Bor és étel: a tokaji édesborokról

    Egyszer, régen, amikor még nagyon más világ volt és még a Bortársaság is rendszeresen járta a borvidékeket, hozzánk is betértek. A kóstolón előkerültek az aktuális és a még csak tervben lévő boraink is, majd szépen sorban alkalomhoz, ételhet kötöttük őket: mit mikor, és esetleg mihez innánk.

    Sajnálatos módon a tokaji aszúval kapcsolatosan még mindig a leggyakoribb vélekedés, hogy desszert mellé jó lesz. Ehhez első körben mi magunk csak annyit tennénk hozzá: hogy akkor már inkább desszert helyett. Második körben pedig azt ajánljuk, hogy érdemes egy kicsit kitágítani a horizontot és megvizsgálni, mi minden mellé passzolhat még igazán (no persze azon kívül, hogy szerintünk magában is fenomenális élményt kínál). Sok sommelier és hozzáértő például esküszik a kéksajtokkal való szerelemre, mi viszont még ennél is tovább megyünk: ázsiai, kínai-thai fúziós ételek mellé is szívesen próbálgatjuk.

    Az ázsiai ételek közös jellemzője, hogy egyaránt édesek és savanyúak, fűszeresek és csípősek. A bor-étel párosítás egyik alapköve, hogy a bor soha nem lehet hangsúlyosabb, mint a tányérunkon lévő étel, hanem harmonizáljon vele. Ha az ételünk édes, akkor a bor legyen még édesebb, ha savanyú, akkor savasabb; a fűszerességet, csípősséget pedig foglalja szépen kontúrba. Így, ha belegondolunk, egy savgazdag, maradékcukros, sokrétű, csupa botritiszes szőlőből készült tétel, vagyis az aszú, akár tökéletes kísérője is lehet ázsiai ihletettségű ételeinknek. Akinek van otthon egy palack aszúja, bátran tegyen vele próbát – nem fogja megbánni!

    Alternatívaként pedig érdemes akár a Késői szüret borunkkal is próbálkozni, amely karakterileg az aszúhoz közelít, ugyanakkor az eljárás miatt jóval barátságosabb áron tudjuk kínálni. Ráadásul jelenleg a Húsvéti ajánlatunk keretében 20%-os kedvezménnyel szerezhető be.

  • Pohárfétis, úri hóbort vagy józan ész?

    Pár évvel ezelőtt belépett a tokaji termelők életébe a furmint pohár. Azaz: egy olyan pohár, amelyet speciálisan a furminthoz terveztek, és amely mint olyan, leginkább képes közvetíteni az egyedi terroirt és a fajta jellemzőit. A pohár marketingje jól sikerült, hiszen mindazok, akik hozzánk betérnek, sokszor keresik nálunk is és meglepődnek, hogy nem abban szervírozzuk a borkóstolót.

    Nos, a helyzet az, hogy a borászatnál csupán pár darab van belőle, ezeket is mintába kaptuk, vagy valaki ott felejtette, nem is igazán emlékszünk már rá. Annak az oka, amiért hanyagoljuk pedig roppant egyszerű: meglehet, a furmint pohár tökéletesen közvetíti a furmintság minden velejáróját, azonban a hárslevelű vagy az édes borok, esetleg a pezsgőnk már nem szól belőle olyan szépen.

    Hóbort lenne a pohár, vagy sznobizmus? Talán, gimnazista fejjel, még tökéletesen megfelelt akár a fogmosópohár is egy-egy lopott kortynak, egyetemistaként pedig még üvegből is kitűnően csúszott – persze ezt ma már mindenki leginkább letagadja –, a bor milyenségének azonban kifejezetten jót tesz, ha a pohár vonalai, kialakítása nem egységes, hanem aszerint, hogy milyen vastagságú az üveg, mekkora a szája, hol törik meg az oldalán, keskeny-e vagy dundi; sok egyedi darab készül belőle. Nem hiszik? Minden bizonnyal a legtöbb háztartásban akad több pohárszett is, vagy pár kallódó, egyedi fesztiváldarab, amelyet soha nem használunk, csak az emlékek miatt nem szeretnénk megválni tőle. Nos, próbálják ki, töltsék szét ugyanazt a palack bort, és illatolják, kóstolgassák, bátrabbak akár szembecsukva is és ne restellkedjenek a fesztiválpoharat kikiáltani győztesnek. Ugye, hogy nem mindegy?

    Valahogy így, hasonló kísérletezésekben jutottunk el mi is egy egységes megoldáshoz, amelyben a teljes borkóstoló élvezhető. A mi választásunk egy alap Riedel kóstolópohárra (Veritas Champagne) esett, amely nem vesz el egyik borunk karakteréből sem; tökéletesen közvetíti a furmint szikárságát, a hárslevelű bársonyosságát, a botritiszes gyümölcsséget, a pezsgő buborékjait és az idősebb tételeink érleltségét.

Elmúltam 18 éves